’Élmények
Közösség
Kötődés’

Pirka Mátyás, alapító elnök

Terület- és településfejlesztő geográfus szakon végeztem 2004-ben az ELTE-n, majd önkormányzati
gazdaságfejlesztő és projektmenedzser szakirányon Pécsen. 2003-tól az egyesület alapító-vezetője, számos projektjének szakmai vezetője és projektmenedzsere vagyok. Nagybajom Város Önkormányzatának ifjúsági és pályázati referenseként 2007 óta dolgozom. Nagybajom Város Képviselő-testületének 2014 óta, a Nagybajomi Református Egyházközség Presbitériumának 2018 óta vagyok a tagja. Feleségemmel és kislányommal Nagybajomban élek.

Mindig is szívügyemnek éreztem településünk sorsát, fejlődését. Szerencsés vagyok, hogy olyan munkám lehet,
amivel hozzájárulhatok Nagybajom élhetőbbé, szerethetőbbé tételéhez. Egyesületünk mottója egyértelműen megfogalmazza azokat az irányelveket, amelyek mentén gondolkozom, gondolkozunk közösségünk tagjaival és munkatársaimmal. Élmények – Közösség – Kötődés: ez a három kulcsszó, ami mentén igyekszünk a fiataloknak megmutatni, hogy egy olyan vidéki településen, mint Nagybajomban is lehet értéket teremteni, érdemes itt élni. Hosszú volt az út odáig, míg hobbinak induló egyesületünkből egy komoly, embereket foglalkoztató, sokrétű szervezetté fejlődtünk. A kezdeti ifjúsági és kulturális kereteinken túlnőttünk. Ma már számos területen veszünk részt a helyi közösség életében. Munkánkkal már sokaknak segítettünk, segítünk és remélhetőleg a jövőben is segíteni fogunk Nagybajomban. Rendezvényeink, képzéseink, táboraink, mentori foglalkozásaink, ifiklubjaink stb. mind lehetőséget biztosítanak a közösség fejlesztésére, amikbe sok lelkes fiatal és egyre több felnőtt segítő vonható be.

Ez megerősít minket abban, hogy van igény a munkánkra, és az újabb célok kitűzésére. Ebben látom/látjuk a
jövőt a vezetőséggel együtt, hiszen a közös élmények, a közös munka az, ami a közösséget közösséggé kovácsolja és a Nagybajomhoz való kötődést kialakítja.

Szabó Roland, alapító

Szabó Rolandnak hívnak, a Csányi Alapítvány Nagybajomi Közösségi Házának egyik mentora vagyok. 1979-ben születtem. Általános iskolámat Nagybajomban, középiskolámat Kaposváron végeztem. Utána egyetemi éveim következtek, Budapesten a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész, és Vizuális nevelőtanár szakán szereztem diplomát. Budapesten grafikusként dolgoztam, majd 11 év távollét után sikerült hazaköltöznöm szülőfalumba. Nős vagyok, a feleségem angoltanár. Kisfiúnk, Előd, a helyi óvoda középső csoportosa.
Református presbiter vagyok, az egyház szerepét az ifjúság nevelésében alappillérnek tartom.
Egyetemi éveim kezdetén pár barátommal együtt megalapítottuk a Nagybajomi Ifjúsági Kört, amely azóta töretlenül működik és Alternaiv Egyesületté nőtte ki magát. Számos közösségi program szervezésében sikerült közreműködnöm, mint pl: a Somogy megyei „Aludj máskor!” 24 órás középiskolásoknak szervezett vetélkedő. Elsősorban a szervezet grafikai arculatának kialakításában veszek részt.
2003-2007-ig működött Nagybajomban a Tibol László alkotótábor, ahol festészetet és szabadkézi rajzot taníthattam tehetséges középiskolásoknak.
Fontosnak tartom a fiatalokkal való foglalkozást, hiszen a beléjük vetett munka egy hosszú távú tervezés. És azt is lényegesnek tartom, hogy a fiatalok élményekkel teli, tartalmas mindennapokat éljenek át, mert ezek az élmények elraktározódnak, és később köszönnek vissza egy gondolat, egy kedves emlék formájában.
Azt gondolom, hogy a nevelésnek őszintének és nyitottnak kell lennie. Ha egy ember, akinek van képessége, tehetsége és lehetősége tenni valamit, hogy a következő generációnak jobb legyen, akkor tennie kell a dolgát.

Szél Petronella, szakmai vezető és mentor – Nagylány projekt (Bari Shej)

Szél Petronella vagyok, 1982. szeptember 21-én születtem Kaposváron. Családommal egy somogyi kisvárosban, Nagybajomban élek. Gyógypedagógus-logopédusként dolgozom Nagybajomban és környékén. Pályafutásom kezdetétől foglalkozom a hátrányos helyzetű gyermekek nevelésével, oktatásával és beszédfejlesztésével.
A pályaválasztásommal kapcsolatosan úgy érzem, hogy az elhivatottság gyökere bennem már kora gyermekkorom óta megvolt. A motívumok között jelentősek voltak a tapasztalati élmények, amikor megélhettem a hathatós segítségnyújtás, fejlesztő technikák alkalmazásának szükségességét.  Mindig tanulnunk kell, nem vagyunk soha kiképzett szakemberek, folyamatos önképzésre, innovációra van szükségünk. Nálam a szakmai felkészültség igénye belső szükségletként jelentkezik. Felismerni, kielégíteni a környezetemben lévő gyermekek speciális igényeit, segíteni a gyermekeket a kudarcélmény elkerülésében, és még sorolhatnám. A mi munkánk olyan tevékenység, amely egész embert kíván, amelyben a szakmai együtt gondolkodás, az együttműködés lényegi kérdés. A segítő szakember iránti elvárásaim, hogy a fejlesztő szakember legyen türelmes, módszeres, rendszeres, kitartó és következetes. Szükség van empátiára, toleranciára, a másság teljes elfogadására, a hatékony segítségnyújtás eszköztárának kreatív alkalmazására, egymás segítésére, rendszeres szakmai beszélgetésekre, a szülőkkel való kapcsolattartásra a testi, lelki vezető szerepének felvállalására. Talán a legfontosabb, hogy hinni kell a szeretet erejében.
„Az emberi lét egyszeri és megismételhetetlen, alázatos tiszteletben tartása, ahol kötelesség biztosítani minden ember számára a fejlődéshez szükséges maximumot. Megmaradni embernek, jókedvű, játékos felnőttnek, ahol a most pillanatainak megélése teljessé teszi a saját és körülöttünk élők életét.”

Barcza Ágota, mentor – Nagylány projekt (Bari Shej)

Veszprémben születtem, 2004 óta élek Nagybajomban. Két gyermekem van, Emese és Adél. A Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Karán szereztem tanítói diplomát 2004-ben, 2009-ben ugyanitt gyógypedagógusi diplomát szereztem tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon. 2017-ben pedig az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán értelmileg akadályozottak pedagógiája szakirányú gyógypedagógusi képesítést szereztem. Jelenleg gyógypedagógusként dolgozom Nagybajomban.
Kislány korom óta készültem a pedagógusi pályára, szívesen töltöttem sok időt szabadidőmben is a tanítványaimmal. Pályakezdésem óta foglalkozom hátrányos helyzetű gyermekekkel. Mentorként fontosnak tartom, hogy a „nagylányok” szívesen járjanak összejöveteleinkre, hiszen fontos, hogy tartalmasan tudják eltölteni szabadidejüket. Élményekkel gazdagodnak és szívesebben jönnek hozzánk, mintha cél nélkül csellengenének.
Fontosnak tartom, hogy a lányok tűzzék ki a céljaikat, küzdjenek azok eléréséért, amiben minden tőlem telhető eszközzel támogatom őket. Úgy érzem, sikerült a rám bízott lányokkal olyan bizalmon alapuló kapcsolatot kiépítenem, amely a kétéves projekt lejárta után is kísérni fog bennünket.

Madarász Judit, mentor – Nagylány projekt (Bari Shej) 

Madarász Judit vagyok, születésemtől fogva Nagybajomban élek. Ide jártam óvodába és általános iskolába is. A középiskolát és a főiskolát Kaposváron végeztem el, óvodapedagógia szakon szereztem diplomát. Óvodapedagógusként dolgozom jelenleg a Jákói Óvodában. Nagyon szeretek gyermekekkel foglalkozni és másokon segíteni, ezért is jelentkeztem mentornak a programba. Szerettem volna az óvodásoknál idősebb korosztálynál is kipróbálni magam. Nagyon tetszik a lányokkal való közös munka, ahol ők is és én is kibontakoztathatjuk kreativitásunkat, és egymástól tanulva fejlődhetünk az élet különböző területén. Bízom benne, hogy a projekt végeztével sem fogják elfelejteni ezt a két évet, és azokat az élményeket, amiket itt szerezhettünk közösen.

Tóth András, mentor – Nagylány projekt (Bari Shej)

Szül: Nagykanizsa, 1984.02.21. Családi állapot: Nős, egy fiúgyermek boldog édesapja.
A bemutatkozáshoz a fenti pár dolog úgy gondolom elegendő, a lényeg nem rólam szól. Bárminek, aminek az életben nekiálltam, előtte elgondolkoztam érdemes vagy fontos-e? Nem elsősorban nekem, vagy azért, mert pénz származik belőle, hanem azoknak érdemes, vagy fontos e, akiknek, vagy kikért tesszük. Innen nézve először nem biztos, hogy fontos, de nem mondhatjuk, hogy nem érdemes, mivel gyermekekről van szó nekik nem minden fontos, nos az én csapatom azt hiszem így indult. Nem fontos, én sejtettem, hogy az és bizony érdemes is, bár vannak mögöttünk nehézségek de jó látni, hogy a Nagylány program fontos és érdemes azoknak akiknek szól, jó látni hogy tudok adni (bizalmat, szeretetet, elismerést, apró dicséretet, tanácsot, megértő és figyelmes hallgatást), ha néha ugyan csak egy kicsit tudok de jó látni, és jó  vannak akik látják és érzik, és jó érzés hogy tudok kapni, mert vannak akik adnak (szeretetet, mosolyt) és ennyi elegendő. Jó látni, hogy hasznos mert születnek célok, előbújnak készségek, képességek mert ráébrednek, hogy nekik és róluk szól, felfedezik, hogy a kihívásokat lehet teljesíteni, az akadályok legyőzhetők, a korlátokat tágítani lehet, amiért küzdenek el tudják érni és amit megszereznek az az ővék és senki nem veheti el tőlük. Kihívás…igen nekem is az a mai napig hát még az elején szinte belecsöppenve…de szerintem kihívás a gyerekeknek is főleg, hogy az ő mentoruk férfi, így a tőlük kapott bizalom, szeretet, őszinteség és tisztelet számomra felbecsülhetetlen érték. Mindezeken túl pedig adni, adni és adni úgy, hogy nem vársz érte semmit, és figyelni a hatást, ami lehet néha lassan, de jön csak türelem, ez olyan, mint a kisherceg és a róka, ha minden nap egy lépést megteszel felé a végén örökre ha már csak fantasztikus emlékként is, de veled marad, az életed részeként.

Tisza Mónika, Család és KarrierPONT irodavezető

2009-ben végzett a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán Általános szociális munka szakon. 2017 óta dolgozik egyesületünknél szakmai megvalósítóként, mint mentálhigiénés szakember.  A Pálóczi Horváth Ádám Művelődési Házban működő EFOP 1.2.9 projekt keretein belül megvalósuló Család és KarrierPONT vezetője.
Családjával Nagybajomban él.

Herbai Edit, blogger, segítő önkéntes

Mivel feltehetőleg elég sokan legalább hírből ismertek, inkább igyekszem olyan dolgokat megosztani magamról, amit izgalmasnak, vagy minimum érdekesnek találok.
A hétköznapi dolgok, mint iskola vagy munka mellett szeretem megnézni a napfelkeltét bárhol a világon, legyen ez Nagybajom, vagy Miami, igaziból nekem mindegy. Emellett szeretek – anyukám szavaival élve – „nem a koromnak megfelelően viselkedni”, például miközben ezt is írom, törökülésben ülök a széken. Szeretek zebrákon csak a fehérekre lépni, és a kávét is imádom. Minél jobb a kedvem, annál feketébben…:) Szeretném megkóstolni a lehető legtöbb fajtát, és szeretném megtalálni a kedvenc helyemet ehhez. Szerintem Pest elég jól halad a befolyásolással és a megragadással, de azért még nézelődök…
Imádom a pizzát és az olasz kajákat, életcélom, hogy megtanuljak rendesen olasz ételeket készíteni. Tudjátok, nem porból. Rendesen. Pasta è così deliziosa ho dimenticato il mio nome. Ja és ha már valami rendes és olasz, beszélni is akarok olaszul. Tudjátok. Rendesen.
Szeretem, ha valaki megmutat nekem egy zenét, amit korábban nem hallottam, mert az a zene a fejemben összefonódik az emberrel. Ezért nem tudom behatárolni, milyen stílusú/műfajú zenéket hallgatok, mert mindenre és bármire vevő vagyok.

Egyébként az ELTE TTK karán szereztem meg a BA (Bachelor) diplomámat szociológia szakon. Szerettem, mert úgy éreztem, a nézőpontomat világszélességűre rántotta szét az a sok információ, amit be kellett fogadnom a három év alatt. Ezúton is köszönöm (Riki, Zsófi nektek különösen).
Éppen most a BME GTK Kommunikáció- és médiatudomány szakán igyekszem MSc (Master) diplomához jutni. Ha az alapszakon kinyílt előttem a világ, most mikroszkóppal vizsgálódom ebben a világban, és a kommunikáció adja ehhez a térképet. Szurkoljatok, hogy kitaláljak ebből a sűrű erdőből. Köszi.
Körülbelül nyolc hónapja költöztem életem első, teljesen külön lakásába, erről sokat fogtok olvasni az elkövetkezendő időben, maradjatok velem, vicces lesz. Megígérem.

Bogdán Mária Eszter, Eurodesk koordinátor

Bogdán Mária Eszternek hívnak, jelenleg az utolsó félévemet végzem az Eötvös Loránd Tudományegyetem germanisztika alapszakán. Szeptembertől mesterképzésben szeretném folytatni tanulmányaimat. A német mellett angolul is kiválóan kommunikálok írásban és szóban is. 2019-ben én lettem az „ALTERNAIV” Egyesület újdonsült Eurodesk koordinátora.
Idestova 9 éve ismerkedtem meg az Ifikörrel. Részt vettem az egyesület által szervezett nemzetközi táborokban, amik nagy hatással voltak az életemre. Ezekben a táborokban nem csak rengetek új barátot és élményt szereztem, hanem a saját személyiségemet és tudásomat is leírhatatlanul sok mindennel fejleszthettem.
Az elmúlt pár évben tolmács feladatokat láttam el nagybajomi nemzetközi konferenciákon és városnapokon, valamint aktívan segítem a háttérből édesanyám munkáját Nagybajomi Roma Nemzetiségi Önkormányzatban. A Csányi Alapítvány nyelvi programjaiban is igyekszem minél gyakrabban önkéntesként részt venni. Továbbá szeretnék példát mutatni a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Így nagy örömömre szolgált, hogy az egyesület egyik felzárkóztató programjában foglalkozásokat tarthattam általános iskolás diákoknak eddig összesen hat alkalommal. Szuper dolognak tartom, az egyesület „Nagylány” projektjét, amiben szintén van szerencsém együtt dolgozni a Család és Karrier Pontban a mentorokkal és a lányokkal.
Szeretnék komolyabban együttműködni a testvértelepüléseinkkel és az Eurodesk segítségével újabb nemzetközi cseréket létrehozni, de ha bárki – akár Erasmus projektek keretein belül – külföldi tapasztalatokat szeretne, keressen bátran.

Balla Előd Ábel, fotós, webmester